Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e, én miként élem meg a gyerekek betegségeiről kapott infókat, hiszen annyira egyértelmű a válasz, hogy talán felesleges is szót fecsérelni rá... Ám mivel ez az én személyes blogom, s már írtam egyszer Réka kapcsán hasonló bejegyzést, ezért úgy döntöttem, hogy leírom.

Immár 6 hónapja múlt, hogy aktívan foglalkozom a Tégy Jóttal, sőt, jótékonysági témakörrel márciusban lesz egy éve.

Találkoztam éberkómás, szívbeteg, sőt, nagyrészt daganatos és leukémiás gyerekekkel. Kevés olyan gyerek van, akinél megviselt, mert beteg. Persze, nem vagyok érzéketlen, de mégis próbáltam minden gyerekként "közömbösen" tekinteni. Most mégis elszorult a szívem, mert túl sok beteg gyermek vesz körül hirtelen, s érzem, hogy mindegyiken szeretnék segíteni, de nem tudok...

Ilyen szülinapban még életemben nem volt talán részem! :)

Átlagos munkanapként indult, de egy hatalmas meglepetéssel végződött.

Ismerem Katát, hogyha telefonról ír nekem Facebookon, akkor általában a városban kószál. Így igazából fel sem tűnt semmi az alábbi beszélgetésből:

Igazából már az Olvasóban tartott előadás előtt, elkezdtük szervezni a garázsvásárt. Kezdetben más ügyet céloztunk meg, de aztán történtek dolgok, így hirtelen-váltás következett. S mivel tudomásom volt Bauer Olivérről, aki egy 10 éves, neuroblastoma-s (daganatos) kissrác, akit édesanyja Bécsben kénytelen kezeltetni, nem volt kérdés, hogy kinek szervezzük meg a vásárt.

Katával elindítottuk a Tégy Jót egyesületként való bejegyzését. Egyik este azt kérdeztem Katától:
- Vagy egy kérdésre Kata? :)
- Igen?
- Az egyesület szervezhet mondjuk előadást?
- Persze
- Ilyen találkozószerűséget, nem gyűlésre gondolok...

Elnézést kérek mindenkitől, hogy régóta nem írtam. Bár nem tudom, mennyien olvassák a blogomat... :D

Picit szégyellem magam, mert amióta birtokba vettem a liftet nemigazán hallattam magamról (leszámítva a Facebook alkalmazás írásáról szóló bejegyzést).

Az történt,. hogy Katával kitaláltuk: nekünk is kell egy Facebook alkalmazás. Találtam is egy nagyszerű példaprogramot, ami egy képet tölt fel, miután lefutottuk a szükséges köröket: lájkoltuk az oldalt, ahová telepítettük, engedélyeztük, hogy a nevünkben töltsön fel egy képet.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem a liftes történetet. Egy szóval írom: happy end. :)

El szeretném mesélni részletesen 2 napomat. Hétfőn, azaz július 23-án eléggé nyűgös kedvvel ébredtem. Az oka talán a kialvatlanságomnak volt köszönhető, mert mostanság esténként van időm a saját céljaim megvalósítására.

Fogalmam sincs, miként kezdjek hozzá ehhez a bejegyzéshez...

Még mindig remeg a gyomrom, alig hiszem el. Ma reggel hívott Benka Csaba, a Lifttechnika Kft-től, s közölte: holnap, azaz július 24-én reggel 8 órára érkezik a team, s felszerelik a liftet a lépcsőházba.